Mi az ember ma? Kétnapos konferencia 2023. november 24–25-én

Mi az ember ma? 

A 21. század kihívásai és a változó emberkép  

Az Eötvös Collegium Filozófia Műhelye hosszabb szünet után idén, 2023. november 24–25-én ismét lehetőséget kínál a filozófiával vagy azzal rokon tudományterületekkel foglalkozó hallgatók számára, hogy megosszák kutatásaik eredményét egy kétnapos konferencia keretein belül.  Központi témánk idén az ember. A 21. század egyik jól látható fejleménye, hogy több diszciplína területén átalakulásnak indult a hagyományos emberfogalom. Konferenciánkra várjuk azokat az előadásokat, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak e változó emberkép problémájához. Így például (de nem kizárólagosan) az alábbi témákban várjuk a jelentkezéseket.  

• A mesterséges intelligencia megjelenésével megkérdőjeleződni látszik az embert kitüntetett intelligens lényként kezelő álláspont. A poszthumán megközelítés szerint elmosódnak a határok ember és gép, eszköz és használója között. A 21. század egyik legnagyobb kihívása, hogy miként kezeljük a hagyományos emberkép háttérbe szorulását. 
• Társadalmunk kitett az átalakulásnak, a technológiai forradalom felborította az egyén és a közösség klasszikus kereteit, ami számos társadalomelméleti és etikai kérdést vet föl. A tömegtermelés, a fogyasztói társadalom és a globalizáció pedig olyan visszafordíthatatlan módosulást okozott, amely életre hívta a környezeti és humánökológiai irányzatokat, és velük együtt a természet és ember viszonyát érintő újfajta elképzeléseket. 
• Ember és természet viszonyának megváltozása sok esetben együtt jár a határok elmosódásával, képlékennyé válásával is. Egyrészről mára már nehezen tartható az embert a természettől külön- és azzal szembenálló létezőként tételező felfogás, hiszen a természettudományos eredmények egyre inkább azt támasztják alá, hogy mi magunk is ízig-vérig a természet részei vagyunk. A másik oldalról pedig egyre komolyabban veendők azon koncepciók, amelyek a természet egyes elemeit, az állatokat és a növényeket, olyan tulajdonságokkal, sőt jogokkal ruházzák föl, amelyeket korábban csak az emberek számára tartottunk fönn, és amellett érvelnek, hogy mindezek az emberekkel együtt egy kölcsönös függőségen alapuló szerves rendszert képeznek. 
• Szintén a globális fogyasztói társadalom vizsgálata alapozta meg a homo oeconomicus klasszikus fogalmát megkérdőjelező viselkedési közgazdaságtani elképzeléseket, amelyek a kortárs kísérleti és evolúciós pszichológiával karöltve igyekeznek átalakítani a racionális döntéseinkről szóló koncepciókat. 
• Bármennyire is megállíthatatlannak tűnik globális szinten a szekularizáció folyamata, az emberiség többsége számára valamilyen vallásként azonosítható képződmény továbbra is alapvető szerepet játszik a saját magukról kialakított kép létrehozásában. Sőt, a 21. század a szekularizációval párhuzamosan a megújuló, időnként radikalizálódó vallásos mozgalmak, elképzelések tanúja is, amely folyamat szintén változtat a hagyományos vallásos és nem-vallásos emberkép minőségén. 
• A társadalom technikai újítások nyomán bekövetkező változásai magukkal hozták a kommunikáció, sőt egyes elképzelések szerint az emberi gondolkodás átalakulását is. A social media fejlődésének tendenciái, a digilektus kialakulása új alapokra helyezte az emberek közötti interakciókat. Ez a modern nyilvánosság megteremtette továbbá a különböző felületeken és regiszterekben jelenlévő többszörös személyiséget, a valós személyiségünktől némileg elválasztható alternatív profilokat, perszónákat, avatárokat.  
• Mire képes az emberi elme? Tényleg csak az agyunk érintett annak realizációjában, vagy akár egész testünkkel, érzelmeinkkel és érzeteinkkel jelen vagyunk a kogníció során? Hogyan lehet a végletekig kiaknázni a tág értelemben felfogott emberi elmében rejlő potenciált, meddig mehetünk el a tudás megszerzése érdekében? A napjainkat meghatározó elmefilozófiai és kognitív tudományos fordulat, a megtestesült elmével kapcsolatos kérdések ugyancsak radikális kihívást jelentenek a hagyományos emberkép számára.