A kutatás | Megjelent kötetek szövegrészletekkel | Válogatott magyar és idegennyelvű bibliográfia | A projektben résztvevő hallgatók és oktatók
2008
A fordítások technikai kérdéseihez kapcsolódóan két workshopra került sor, melyeken központi szerepet játszott a kötetkoncepciók módszertani hozadékának diszciplináris alkalmazhatósága. Mindkét workshop jelentős eredménye volt, hogy a fordítások kapcsán továbbvitt intézményi együttműködés lehetővé tette a fogalomtörténeti kérdések tisztázását, azok fordítástechnikai összehangolását és diszciplináris közvetítését. A workshopok hozzájárultak ahhoz, hogy a fordításokra támaszkodva áttekintsük a térfilozófiák és a művészeti tér koncepcióinak általános fogalomtörténetét, és ütköztessük a történet- és a kultúratudomány hasonló koncepcióival.
A Figal-kötet kapcsán került megrendezésre Az esztétikai tér című workshop, melynek témája a modern művészetek közvetítette tértapasztalat volt. A workshop nemcsak a technikai médiumok hatására és így a természet esztétikai észlelésének változásaira koncentrált, hanem filozófiatörténeti kérdésekre is, különös tekintettel arra, miként újítható meg a hermeneutikai filozófia a tértapasztalat fenomenológiája felől. A Filozófiai Intézet munkatársait is bevonó workshopon előadások hangzottak el a fenomenológia és a hermeneutika viszonyáról.
A Művészettörténeti Tanszék bevonásával szervezett workshop témája Louis Marin Poussin-értelmezése volt. Miután Marin művei a mai napig kevéssé vannak jelen a hazai művészettörténeti és filozófiai diskurzusban, a workshop elsődleges célja annak felmérése volt, hogyan adhatja vissza a fordítás a sajátos mareni, a legkülönbözőbb tudományos diskurzusokat ötvöző fogalomalkotást, és miként lehet ezzel megalapozni az esetleges további fordítások nyelvhasználatát.
2009
A projekt a bécsi Ludwig Boltzmann-Institut für Geschichte und Gesellschaft, a budapesti Goethe Intézet, a bécsi Filmarchiv Austria és az Institut für Wissenschaft und Kulturközreműködésével nemzetközi konferenciát szervezett Budapesten és Bécsben 2009. november 4–7. között. Hazai és német, francia és osztrák kutatók, doktoranduszok vitatkoztak a kracaueri kép- és térfogalmak, valamint történelemfelfogás tudománytörténeti és -módszertani jelentőségéről, illetve a filmelméletben játszott szerepéről. Az életmű hatástörténeti összefüggéseinek kapcsán Bacsó Béla (ELTE BTK, Művészetelméleti és Médiatudományi Intézet) a kracaueri kép- és művészetfelfogásban megjelenő sajátos gondolkodási típusról szólt az adornói kritika és esztétika fényében, míg Weiss János (PTE BTK, Filozófia Tanszék) Lukács György és Georg Simmel hatását vizsgálta Kracauer történelem- és filmelméletében. Kerekes Amália (ELTE BTK, Germanisztikai Intézet) a Kracauer és Balázs Béla írásaiban megjelenő makrotörténelem és epizodikusság kapcsolatáról beszélt, Teller Katalin (ELTE BTK, Művészetelméleti és Médiatudományi Intézet) pedig Kracauer Detektívregény című korai értékezését elemezve tárgyalta a műfaj és az elmélet összekapcsolásából adódó apóriákat és termékeny gondolati sémákat. Kelemen Pál (ELTE BTK, Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet) a második világháború előtti magyar filológiai diskurzusban felfejthető fotográfiai és filmes képmetaforák felől közelítve mutatott rá arra, hogy a Kracauer történetírás-elméleti művében kritikusan jellemzett szellemtudományi hagyomány mennyiben tekinthető termékenynek a historiográfiai megismerésben. Ingrid Belke (Deutsches Literaturarchiv Marbach, a német kritikai kiadás egyik szerkesztője) a Történelem tartalmi és forráskritikai összefoglalójával világított rá a kötet történelemtudományi diskurzusban elfoglalt helyére. Philippe Despoix (University of Montreal/Internationales Forschungszentrum Kulturwissenschaften, Bécs) ismeret- és filmelméleti szempontból vizsgálta Kracauer késői művét, és Siegfried Mattlhoz (Universität Wien) hasonlóan a történet- és filmelmélet közt felállított tértapasztalati analógiák hasznosíthatóságáról és kritikájáról beszélt. Gaby Babic (német filmkurátor) és Anke Zechner (Universität Paderborn) Theodor W. Adorno és Kracauer ellentmondásos viszonyát és területenkívüliségét tárgyalva mutatta meg a két társadalomkritikai megközelítés között tapasztalható hasonlóságokat és eltéréseket. Összehasonlító vizsgálatot végzett Chris Tedjasukmana(Freie Universität Berlin) is, amikor Walter Benjamin és Kracauer történelemfelfogását vetette össze korabeli és későbbi pszichoanalitikai elméletek fényében.
Nia Perivolaropoulou (Universität Duisburg-Essen, a francia Kracauer-kiadások társszerkesztője Philippe Despoix-val) a Történelemben és a Film elméletében idézett Flaherty-film alapján azt a kérdést vizsgálta, hogy a bergsoni időelmélet mely aspektusait veszi figyelembe Kracauer e két késői művében. Hasonlóképpen a filmes idézések technikájából és szerepéből kiindulva vázolta Drehli Robnik(Universität Wien) a kracaueri filmelmélet társadalompolitikai, „kép- és térpolitikai” implikációit, Dennis Göttel (Universität Wien) pedig a képes, metaforikus beszéd és térbeli analógiák hatását elemezte a történetírás kracaueri elméletében. Mind a budapesti, mind a bécsi rendezvény első estéjén Heide Schlüpmann (Frankfurt am Main) nyugalmazott professzorasszony, filmteoretikus tartott előadást a kracaueri életműből kiolvasható és életrajzi meghatározottságú társadalom- és intézménykritikai megfontolásokról. Az előadásokhoz rövidfilmes programok kapcsolódtak, amelyek a film- és történelemelméletben hangsúlyosan tárgyalt dokumentumfilmes műfaj korai darabjaiból válogattak.
A workshop jelentős eredménye, hogy interdiszciplináris keretek között olyan alapvető tudománymódszertani és -történeti kérdéseket világított meg a térelméleti megfontolások figyelembevételével, amelyek nemcsak a historiográfia és a filmelmélet, hanem a kultúratudomány és esztétika területén is kamatoztathatók. A konferenciakötet a neves bécsi Turia + Kant Kiadógondozásában jelenik meg.
2010
2010. június 8-án az ELTE BTK Médiakutatási és Művészetelméleti Intézetének, Germanisztikai Intézetének, Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének, valamint a Szegedi Tudományegyetem Germán Filológiai Intézetének oktatóival és hallgatóival, illetve a bécsi székhelyű Internationales Forschungszentrum Kulturwissenschaften (IFK) igazgatójával és nyolc fiatal ösztöndíjasával közös műhelyvitát rendeztünk Michel de Certeau A cselekvés művészete című kötete kapcsán. A workshopon de Certeau térkoncepcióját a város mint szöveg/szövet, a topológia/tropológia, valamint a városszemiotika és kontingenciái szempontjából elemeztük kiemelve, hogy a mű filozófiai és antropológiai hatástörténeti összefüggései alapján a tértapasztalattal kapcsolatos kutatások alapművének számít.