A kutatás | Megjelent kötetek szövegrészletekkel | Műhelyviták, konferenciák | Válogatott magyar és idegennyelvű bibliográfia | A projektben résztvevő hallgatók és oktatók
72058. sz. OTKA-pályázat, 2008. április 1. – 2011. február 28.
A kutatás, amelyben főként a Művészetelméleti és Médiakutatási, a Filozófiai, valamint a Germanisztikai és a Magyar Irodalom és Kultúratudományi Intézet hallgatói és oktatói vettek részt, az esztétikai modernségnek és a kialakulásához vezető feltételeknek olyan vizsgálatát célozta, amely a modern történetiség mibenlétét, valamint annak művészeti és elméleti reflexióit nem elsődlegesen az időtapasztalat felől, hanem a tér megváltozott tapasztalata felől világítja meg. Kiemelten fontos feladatunknak tekintettük az eddig párhuzamosan futó ilyen irányú művészetelméleti-filozófiai, történet- és kultúratudományi vizsgálatok részleges összehangolását és a köztük folyó párbeszéd elmélyítését az interdiszciplináris rendezvényeinken. A tudományos viták, a tértapasztalattal foglalkozó nemzetközi szakirodalomból válogató fordításkötetek és a kutatások során született esettanulmányok célja tudománytörténeti érdekeltségű volt: a különböző tudományterületek bevonásával kritikai távolságot igyekeztünk kialakítani a kurrens kultúratudományos tájékozódási pontokként megjelenő kérdésirányokhoz képest. Ennek pozitív helyi értéke a projekt alapvetően interdiszciplináris célkitűzése szempontjából világítható meg: a kultúratudomány módszertani eklekticizmusa és felvevőkészsége alkalmat adott arra, hogy a művészetelméleti és történettudományi megközelítéseket a tágabb értelemben vett kultúratörténet és annak kultúraszociológiai implikációnak keretében helyezzük el. Ez az integráló szerep a tértapasztalat történeti változatainak vizsgálata során hozzájárult ahhoz, hogy egyfelől a művészeti, technikai térképzetek diszkurzív kapcsolódási pontjai, használati értéke, a percepció mediálisan és motivikusan rokonítható mozzanatai, másfelől a történeti tér szimbolikus megalkotásának kultúraszociológiai aspektusai kerüljenek előtérbe.
A filozófiai-művészetelméleti kutatási irány egyik súlypontja éppen ezért abban jelölhető meg, hogy feltártuk és bemutattuk a fenomenológiai hagyományon belül a spatial turnlehetséges előzményeit, illetve rávilágítottunk arra, hogy a tértapasztalat jelenlegi kultúratudományos vizsgálatának meghatározó tendenciái, a performativitás és a kartográfia fölértékelése eltérnek a kultúratudomány 1900 körüli, filozófiai-esztétikai kérdésfölvetéseinek irányától. Olyan elméleti belátások feltárása és rekontextualizálása volt a célunk, amelyek az esztétika tárgyterületén valamilyen formában már tartalmazták vagy megelőlegezték azokat a világ mediális közvetítettségére és tagolására, az emberi test és a technikai médiumok felszámolhatatlan egymásrautaltságára vagy az érzéki észlelés mediális kódoltságára vonatkozó ma már megkerülhetetlen belátásokat, amelyeket a spatial turntudatosított, és amelyek ma már előfeltételei minden konkrét műértelmezésnek. A térfogalom történettudományi teoretizálásának és alkalmazásának szempontjából különösen termékenynek bizonyult a makro- és mikrotörténelmi vizsgálat tartalmi-módszertani alapvetéseinek ütköztetése, amennyiben a térnek a mindennapi élet szervezésében, a politikai rítusok, kultuszok térbeli megnyilvánulásában, a múlt–jövő viszony fenntartásában betöltött funkcióján túl a politikai antropológia térhasználati kérdéseit ötvöztük általános historiográfiai módszertani problémákkal.
Elérhetőség: teller.katalin _at_ btk elte hu